Nap mint nap találkozom olyan emberekkel, akik eredményeitől tágra kerekednek a szemeim, amikor az életük történetét hallgatom.

Az alkalmazottai élete virágzik, mert annyira gondos és nagylelkű főnök; olyan találmányt hoz létre, amely egyedülálló az egész világon; piacvezető céget épít fel pár év alatt a semmiből, vagy telefonon keresztül több tízezer embernek ad tanácsot arról, hogyan éljenek egészségesebben. És olyat is láttam, amikor az irodája falán annyi szakmai elismerő oklevél lógott, hogy a tapéta már alig látszott tőle.

És mégis alig hallani róluk…

A média tele van üresfejű divatdiktátorokkal, bűnözőkből és prostikból lett valóságshow-sztárokkal, celebfeleségekkel. Olyan emberekkel, akik nem sok mindent tettek hozzá a világhoz, mégis százezrek követik őket.

Alapvetően háromfajta ember létezik.

Az, aki csöndben teszi a dolgát nap mint nap, több száz embert foglalkoztat, csodálatos családja van, feltalál dolgokat, a szakma összes elismerését begyűjti. Annyit és annyit dolgozik, hogy nincs ideje az öntömjénezésre. Nincs ideje, hogy posztoljon a közösségi médiában, hogy hangot adjon sikereinek. Még ha egy halvány igény meg is fogalmazódott benne erről, és igazából mondanivalója is lenne, mégis a tudás, az idő és a kezdeti lendület hiányzik hozzá.

Aztán van a másik típus, aki soha semmi valódit nem tett hozzá a világhoz, jól elevickél mások farvizén, esetleg csak szerencsésen ment férjhez, vagy valamelyik producernek tetszett, ezért beválogatták egy valóságshowba. Óriási az egója, imádja a színpadot, ha fotózzák, ha posztolhat, ha süt rá a reflektorfény – egyszerűen szeret fürdeni mások csodálattal kevert irigy áhítatában. Miről is lett ő híres? – tesszük fel ezt a kérdést manapság elég gyakran. 

És van egy harmadik, azonban nagyon ritka embertípus. Az, aki mögött valódi érték, valós eredmények vannak. És nagyon tudatosan, okosan és ízlésesen tudja prezentálni és nyilvánosságra hozni azokat. Tényleg ritka embertípus.

Most hozzád szólok, Hétköznapi Hős, akinek a falán nem látszik a tapéta a sok szakmai elismeréstől, és akiről mégsem tudja senki, hogy miket ért el kemény és kitartó munkájával.

Miért kell, hogy igenis elmondd a világnak, hogy mit értél el?

Mert, ha nem teszed, akkor majd más megteszi.

A konkurenciád valami üresfejű kókler, celeb. Ez a „hangzavar” megtéveszti a közönséged, ők pedig elfelejtik, hogy igenis léteznek ma még sikeres és értéket teremtő emberek.

Mert ez nem feltétlen az egódról szól, hanem arról a felelősségről, amellyel a világ felé tartozol, a népnevelésről, a társadalmi szerepedről. Te vagy az, aki képes mások életét jobbá tenni. Te vagy az a vezető, aki sikerre visz bármit, amibe belefog. Te vagy az, aki normálisan gondolkodik a világról, nem az, aki bábként népszerűsíti az épp aktuális propagandát valami kifacsart értékrenden keresztül.

Te vagy az, aki tudja, milyen kemény munkával és becsületesen elérni dolgokat. Neked kell kiállnod az emberek elé, megmutatni a jó példádat, hogy, hogyan kell gondolkodni, hogyan kell hozzáállni az létezéshez, megosztani sikered receptjét.

Az emberek ki vannak rá éhezve, hogy végre jó példákat, becsületes, keményen dolgozó embereket is lássanak. Olyan embereket, akiktől tanulhatnak, akikre példaként tekinthetnek, és akiről még a gyereküknek is szívesen mesélnek. Szükség van ilyen emberekre.

Ezért, kedves Hétköznapi Hős – aki minden nap azon dolgozik, hogy a világ vagy a környezet egy kicsit jobb hely legyen, akinek emiatt soha nem marad már ideje semmire –, Neked szeretném elmondani, hogy muszáj, hogy széles körben felvállald az eredményeid, és megmutasd a világnak, hogy milyen normálisan is lehet élni vagy gondolkodni.

A társadalom a sekélyes celebek után már ki van Rád éhezve! Szükség van igazi vezetőkre, igazi példaképekre. Szóval tudom, hogy ez nagyon fáradságos dolog, de arra kérlek, lépj ki a fényre, és mutasd meg végre az arcodat.