Azt csinálni, amit szeretsz, amiben jó vagy, énmárkát építeni önazonsan, felvállalni magad, értéket teremteni, mindeközben elérni az anyagi céljaidat
Én biztosan több pontban is.
Ha te is bűnös vagy néhányban, ne aggódj, mert megoldást is hoztam.
Nézzük meg, mik a vakvágányok az énmárkaépítésben, és mit tehetünk ellenük.
Érj el valós eredményeket a munkádban, és ezekről oszd meg a tapasztalataidat az emberekkel. Kezdőként dokumentáld az utad, ne akarj többnek mutatkozni, mint amilyen vagy.
Specializálódj, és legyél jó egy kisebb részterületen, majd onnan nyisd az ollót, lépésről lépésre szélesítsd a tudásod és a tapasztalatod. Mindent tegyél meg azért, hogy számszerűsíthető eredményeket tudj felmutatni.
„Nem fair a rendszer, ezért nem vagyok sikeres.”
„A nőket nem becsülik meg ebben a szakmában”,
„a jó szakembert nem fizetik meg azon a piacon, ahol dolgozom”,
„a vevők nem értékelik a minőséget” stb.
Meg kell értenünk, hogy minden iparágban tapasztalhatóak kisebb-nagyobb igazságtalanságok, bizonyos szektorokban a nők egy része talán nem kapja meg a megérdemelt elismerést, és az értékes szakemberek nem részesülnek megfelelő kompenzációban, mindazonáltal az az álláspont, hogy a rendszerrel van gond, és hogy ez az oka a kihívásoknak, nem szolgálhat mentségként.
A valódi tehetség, az alázatos hozzáállás, a minőség, a kitartó munka és a céltudatos fejlődés, képesek bármely rendszerbeli hibát felülírni.
Ha egy énmárka a rendszert hibáztatja, azzal ideig-óráig kivívhat némi szimpátiát, némelyik ilyen kirohanásával esetleg létrehozhat egy-egy virális tartalmat, de hosszú távon rendkívül kártékony erre építeni a brandet.
Mindenképpen egy pozitív és építő üzenetet fogalmazz meg a márkádnak. Koncentrálj arra, hogy minél jobb legyél abban, amit csinálsz, és ezt támogasd meg tudatos kommunikációval. Néha megfogalmazhatsz egy-egy jól célzott kritikát, mert véleményed természetesen lehet, de ne ez legyen a fő mondanivaló vagy üzenet. A recept egyszerű: legyél annyira jó, hogy ne tudjanak figyelmen kívül hagyni!
Énmárkát építeni egy vélt vagy valós múltbéli trauma köré, és ezzel a történettel minél több figyelmet terelni magunkra.
Az ilyen „áldozatmárka” építése gyenge húzás, hiszen mind a közönség, mind az áldozat hamar kimerül ebben a szerepben. A gond az ilyen énmárkákkal, hogy gyorsan elhasználódnak. Az emberek megelégelik, hogy állandóan sajnálni kell őket, különösen, ha évek múltán is ugyanazt a történetet hallják.
Továbbá az „áldozatszerep” kényes kérdés. Az áldozati szerep azt sugallja, nem vagyok kész vállalni a felelősséget a velem történtekért, így sosem tudok valóban túllépni rajtuk, mivel folyton másokat hibáztatok.
A „felhívom rá a figyelmet” vagy a „másokat szeretnék megóvni, érzékenyíteni” indokok pedig gyakran mesterkélten hangzanak. Inkább tűnik úgy, hogy valójában a figyelmet keresi az illető, mivel mással nem tudja magát érvényesíteni.
Mindannyiunkat érnek traumák, és felvállalni a sebezhetőségünket a közösségi médián már önmagában egy nagyon őszinte és bátor dolog. Megnyílni, és az élet nem csak napos oldaláról beszélni, ezzel erőt önteni azokba, akik hasonló helyzeten mentek keresztül, nemes küldetés. De ne ez legyen a hosszú távú stratégia.
Nem lehetsz folyamatosan áldozat, nem emlegetheted évekig ugyanazt a történetet, mert a közönség egy ponton besokall, és ellened fog fordulni. Válassz egy pozitív üzenetet: például, hogyan fordítottad át a traumát, hogyan adott ez erőt ahhoz, hogy egy jobb életet építs.
Magadat valami felsőbbrendű lénynek pozicionálod, és az utca embere fölé helyezed? Ezzel azt sértegeted, aki képes lenne téged felemelni.
„Nem teszel eleget…”
„Kövér vagy…”
„Azért vagy szegény, mert…”
Ráadásul mindezt provokatív, bicskanyitogató stílusban.
Még ha van is megfigyelésünk azzal, kapcsolatban, hogy mi az, amin sok embernek változtatnia kell, ezt akkor sem mondhatjuk el nekik úgy, hogy azzal megalázzuk őket.
Tanítással, empátiával, megértéssel, jó példával, inspirálással kell hatni. Ha felkapják egy-egy olyan posztodat, amelyben a hétköznapi embert sértegeted, a közvélemény ellened fog fordulni, és ezt a pecsétet nemigen tudod lemosni magadról – megjegyeznek és elkönyvelnek egy érzéketlen, magát felsőbbrendűnek gondoló bunkóként.
A kattintásvadász „Műveletlen vagy, ha nem olvasol el havi egy könyvet!” szalagcím helyett mondd azt: „Létrehozok egy közösséget, ahol mindannyian, együtt elolvasunk havi egy könyvet. Nem baj, ha az elején nem megy, és neked 3 hónap lesz egy könyv, de az a lényeg, hogy itt vagy, és elindultál az úton.”
„Nem vagy vonzó, mert meghíztál!”
Helyette mondd azt: „Tudom, hogy nehéz szülés után, egy pici baba mellett megoldani a rendszeres testmozgást, éppen ezért hoztunk létre egy olyan rendszert számodra…”
Empátiával kezeld a célközönséged elakadásait, és ha még meg is dorgálod néha őket, a hangvételben legyen ott az értő gondoskodás, és biztosítsd őket arról, hogy van megoldás a helyzetükre.
Egy hitelrontó botrány örökre hazavághatja a márkádat. Ezt nehéz előre megjósolni, és azt mondani, hogy ne keveredj botrányba, mert általában ezt nem szándékosan tesszük. Ilyenek lehetnek például: egy csúnya nyilvános válás, valami kiszivárgása veled kapcsolatban, vagy egy rossz reakció tőled, ami felháborítja az embereket.
Erre nincs biztos recept, próbáld korrektül és önazonosan élni az életed, talán ez megkímél a nyilvános botránytól.
Ha pedig botrány van, azonnal fogadj fel egy kríziskommunikációs szakembert, mert sokszor pont azzal rontják tovább a helyzetet, hogy nem megfelelően reagálnak le egy ilyen szituációt.
Sokszor nem a botrány kirobbanása az, ami igazán tönkretesz egy márkát, hanem az, ahogy ő reagál rá. Mielőtt érzelmi alapon elkezdesz visszavágni, mindenképp beszélj egy kommunikációs szakemberrel, és csináljatok egy helyzetmentő stratégiát.
Botrányokat ugyanis jó kommunikációval lehet kezelni, el lehet venni az élüket. Mindazonáltal rossz kommunikációval annyira el lehet egy ilyet mérgesíteni, hogy a márkád soha nem áll talpra belőle. Ilyen helyzetben azonnal fogadj fel egy olyan szakembert, akinek ez a specialitása.
Ez egy mai generációs probléma.
Valamiért a mai fiatalok egy része azt hiszi, hogy csak azért, mert megnézett pár YouTube-videót egy témában, vagy végignézett néhány tanfolyamot, és néhány hónapig kipróbálta magát valamiben, attól már szakemberré vált. Ez nagyon távol áll a valóságtól. Rálépett a szakemberré válás útjára, és ha kitartó és elég alázatos, egy nap szuper szakember válhat belőle.
De 20 évesen mentorként vagy trénerként pozicionálni magunkat, a szakmai alázat hiányát mutatja, és torz önképet tükröz.
Bármelyik szakember, aki tisztességgel végigjárta a szakmai szamárlétrát, tudja, hogy mennyi tanulás, kudarc, gyakorlatszerzés van a mögött, ahová eljutott. Nincs gyorsítósáv.
20 évesen nem oktatóként, mentorként kell énmárkát építeni, hanem el kell szegődni egy nagyon jó mentor mellé, tanulni, esetleg saját vállalkozást fejleszteni, szakmai tapasztalatot szerezni, és referenciákat építeni. Véghezvinni valódi dolgokat, hogy legyen majd később mit oktatni.
A valódi és hiteles szakemberré váláshoz nincs gyorsítósáv. Rengeteget kell tanulni, rengeteg projekten kell dolgozni, rengeteg kudarcot és bukást kell megtapasztalni. Ha olyan ambícióid vannak, hogy egy nap szeretnél oktatni, akkor ennek tudatában építsd a karriered, de becsülettel járd végig a szakmai szamárlétrát. Nyugodtan építhetsz énmárkát már ezen idő alatt, de a stratégia az legyen, hogy dokumentálod az utad, és nem pozicionálod magad annak, ami még nem vagy.
A mentor definíció szerint valaki, aki végigjárta az utat, és el tudja mondani a saját tapasztalatait – lehetőleg többször és több ízben bizonyított egy területen.
Nagyon óvatosan jelöljük ki ezt a szót magunkra, ha nem akarunk gúny tárgyává válni.
Mentornak lenni nagy felelősség, mások életével, pénzével, cégével játszani valódi tapasztalat és hozzáértés nélkül veszélyes.
Legyen benned annyi alázat és tisztánlátás, hogy csak akkor használd magadra a mentor a szót, ha tényleg elérted a mentor státuszt.
Dolgozz keményen, hogy elég eredményt tudj felmutatni a területeden, hogy egy nap büszkén használhasd magadra a „mentor” szót. Amíg nem érzed magad száz százalékosan hitelesnek és garantáltan eredményesnek a területeden, addig vannak más szavak is, amelyeket használni tudsz: tanácsadó, coach, konzulens, szakértő, szakember, expert, tréner, edző, specialista, facilitátor – ezekkel is szuperül lehet érvényesülni.
A közösségi média nem arra való, hogy üzengessünk egymásnak.
Egy nyilvános vitából soha nem lehet nyertesen kijönni. Még akkor sem, ha igazad van. Az emberek érzelmi és szimpátiaalapon fogják eldönteni, kinek az oldalán állnak, nem feltétlenül a tényeket veszik alapul. Sokan ellened fognak fordulni, még akkor is, ha 100%-ban igazad van.
Nyilvános vitából, kötözködésből nem lehet nyertesen kijönni, nincs nyertes fél, mind a két énmárka sérül. A konfliktusokat négy fal között kell elintézni, nem a közösségi médián.
A közösségi média nem üzengetésre és nem mások kioktatására való. Teljesen rossz médium erre a célra egy vitát több millió ember orra előtt rendezni. A vitákat négy fal között rendezzük. Ha sérelem ér, egy nyilatkozat formájában megvédheted a hírnevedet, de ebben az esetben is maradj nagyon higgadt, csak magadról beszélj, ne támadj, ne hibáztass, ne célozgass.
Az énmárka az, amit akkor mondanak rólad, miután kimentél a szobából. Lehet, hogy te a közösségi médián előadod magad, de ha a hátad mögött összesúgnak, az sokkal meghatározóbb.
Soha ne engedd meg magadnak, hogy hidakat égess fel magad mögött, főleg befolyásos emberekkel.
El kell ismerned, hogy az ő hírnevük nagyobb és befolyásosabb, és a karrierépítéshez szükséged van nálad erősebb márkákra, akik pozitívan beszélnek rólad akkor is, amikor te nem vagy ott. Az énmárkád nem merül ki a közösségi médián felépített képben. Ne szerezz feleslegesen ellenségeket.
Ha azt gondolod, hogy az az énmárkád, amit kitettél a közösségi médiára, tévedsz. A valódi énmárkád az, ahogy akkor beszélnek rólad, amikor nem vagy ott.
Te hiába festesz magadról egy nagyon szimpatikus képet a közösségi médián, ha folyamatosan sebesülteket hagysz magad mögött, akik ráadásul hosszú távon még egymásra is találhatnak.
Az ilyesmi persze a vevőid előtt is rosszul veszi ki magát – ez már lerágott csont, de most beszéljünk egy másik aspektusáról. Amikor valaki kiírja a weboldalára, hogy azért csinált marketingoktató céget, mert egyetlen normális sincs az országban, vagy azért csinált énmárkatanfolyamot, mert egyetlen értelmes sincs itthon, miközben évek óta követ engem a közösségi médián… szerinted?
A konkurenciát ne sértegesd, ne emeld magad mindenki fölé, ne pocskondiázd mások termékeit, ne mondd azt, hogy „megcsináltam, mert sehol nincs egy…”, vagy „mi vagyunk az elsők, a legnagyobbak”, miközben a versenytársaid pontosan tudják, hogy ez nem így van. Az ilyen megalapozatlan állításokat egyébként a fogyasztóvédelem is büntetheti.
A tisztességes verseny azt jelenti, hogy nem rontom a versenytársak becsületét, hanem tisztelem a munkásságukat, és inspirációt merítek a versenyszellemből azért, hogy jobbá váljak.
Adjuk meg az egymásnak járó tiszteletet, és tervezzünk hosszú távra.
A piacot rontjuk vele, ha lehúzzuk egymás munkásságát.
Hisztis Mirtill:
Hány olyan embert követtem ki már, akiknek a munkásságát nagyon tiszteltem, de teljesen besokalltam az érzelmi hullámvasutazásaiktól a közösségi médián! Ez nem odavaló. Rontja a hiteledet.
Te egy véleményformálói státuszt építesz. Egy érzelmileg és szakmailag stabil vezető szerepét kell felvenned. Az emberek nem követnek egy olyan vezetőt, és nem hallgatnak arra, aki érzelmi instabilitást mutat. Még ha nehéz időszakon mész is keresztül, ami mindannyiunk életében előfordul, inkább tűnj el picit, szedd össze magad, és térj vissza megújult erővel.
A követőid megvárnak.
Covid idején néhány marketinges kolléga virológussá avanzsált.
Válság idején néhány marketinges hirtelen gazdasági szakértő lett. Főleg, ha válságmarketing-tanfolyamot lehetett ezzel eladni.
Mert olvastál három Portfolio-cikket, és megnéztél két YouTube-videót, nem lettél gazdasági szakember. Nem tudsz két-három mondatos posztokban féligazságokat pufogtatni olyan témákról, amelyekkel kapcsolatban még a szakemberek sem merik kijelenteni, hogy a helyzet fekete-e vagy fehér.
Nem ez a szakmád.
Ráadásul, ha ez még az emberek értelmetlen riogatásával is párosul, akkor a legkártékonyabb.
Maradj témában!
Segíts!
A szakmád szemszögéből adj támpontokat!
Pont elég stresszben vannak már így is az emberek, ne riogasd őket.
Személyes márkaként felelősséged, hogy erőt önts a követőidbe, ne húzd le őket jobban.
Vállalkozói témában van erre egy prominens példám, de nem fogom a nevén nevezni. Körülbelül félévente szembetűnik velem egy hirdetése, egyszer az egyéni vállalkozóknak segít, máskor AI-szakértő, harmadnap online értékesítési rendszert épít, negyedszer segít leadeket generálni a cégednek – ilyenkor sóhajtok egyet. Nem fogja fel, hogy ezzel olyan maradandó károkat okoz az énmárkájának, hogy onnan nagyon nehéz lesz visszajönni.
Mit kommunikál ez? Annak vagyok épp a szakértője, amiből pénzt tudok most épp csinálni. Komolytalan vagyok, nem vagyok kitartó a saját területem mellett, divatból mindig újabb és újabb dolgokba fogok.
Tarts ki! 5 évig, tarts ki 10 évig. Ne foglalkozz vele, mi a divat, mi a trend, azzal foglalkozz, mi a Te küldetésed, és ezt folyamatosan kommunikáld. Ennek a hosszú távú, kitartó és következetes építkezésnek olyan hatásai lesznek az életedre, amelyekért örökre hálás leszel magadnak. Egy nap ugyanis a szakmád csúcsán fogod találni magad.
A tudatos énmárka-stratégiához hozzátartozik, hogy tudjuk, mikor és mire mondunk nemet. Nem kell minden felkérést elvállalni, minden megjelenésre igent mondani.
Ha valakinek felfelé ível a hírneve, azon kapja magát, hogy a legkülönfélébb felkéréseket kapja, olyan dolgokban is kérhetik, hogy nyilvánítson véleményt, amelyek a kompetenciáján kívül esnek. Bár csábító lehet, hogy ennyi kíváncsi szempár szegeződik ránk, és mámorító a közönség szeretete és figyelme, amit kapunk, de gondoljunk bele, milyen csorbát szenved a brandünk ezáltal.
Nem fognak hitelesnek tartani minket, a márkánk inkább egy személyi kultusszá növi ki magát. Szakértői státuszunk egyre inkább megkérdőjelezhető, és mi egyre lejjebb csúszunk a minőségi figyelem létráján.
Te irányítsd az énmárkádat. Ha olyan témában akarnak interjút készíteni veled, ami nem kapcsolódik az alapküldetésedhez, udvariasan kérd meg a szervezőket, hogy szeretnél másról beszélni. A legtöbb esetben hajlandóak erre, ha elég izgalmas alternatívát kínálsz. Ne ülj fel minden hype-ra, ragaszkodj az üzenetedhez és a küldetésedhez. Hozd divatba a saját üzenetedet, ahelyett hogy arra törekednél, hogy mindig a könnyű ellenállás és a popularitás felé irányítsd a márkádat. Mert különben a közönséged felhígul, és a hiteled leromlik – nem éri meg ezért ekkora árat fizetni.
Szeretek írni, tudok brandet építeni és imádok vállalkozni. Szeretem az életet picit mélyebben és filozófikusabban vizsgálni. Lételemem a tanulás és a kreativitás. Szenvedélyem másokat felemelni, megosztani a tudásom, a gondolataimat, hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy egy önazonos karrierben kiteljesedjenek, jól kommunikáljanak, és felvállalják a saját értékeiket.
