Azt csinálni, amit szeretsz, amiben jó vagy, FELVÁLLALNI MAGAD, énmárkát építeni önazonsan, értéket teremteni, mindeközben elérni az anyagi céljaidat
Abban megegyezhetünk, hogy az intézményes oktatás erős revízióra szorul. Egykor hellyel-közzel működött, és volt ebben a formában létjogosultsága, de mára már elavult, megbukott.
Nem tud lépést tartani a rapid sebességgel fejlődő technológiával, nem vette figyelembe, hogy korunkban teljesen új készségkészletre lenne szükségünk. Silós rendszere ellentmond annak az alapvető igazságnak, hogy minden mindennel összefügg. A koncepció pedig, miszerint egy tanár, aki maga eredményt és teljesítményt nem mutatott fel az adott tárgyban, tekintélyelvűen adatok emésztetlen elfogadására kondicionál minket, ahelyett hogy gondolkodni, kutatni és kiértékelni tanítana, hamvába holt és életképtelen.
Pedig az oktatás az emberiség alapköve, mindazonáltal a megbukott rendszer által keletkezett űrt pótolja az a decentralizált iskolarendszer, amely felépült az interneten. A hétköznapi emberek magukhoz ragadták a tanítás nemes feladatát.
Szenvedélyes tanuló vagyok. Amikor megkérdezik, mi a hobbim, akkor a tanulást szoktam említeni. Egész életemben tanultam, intenzíven, mindig volt valami, ami érdekelt. Nem múlik el úgy nap, hogy legalább 1-2 órát ne szentelnék ismereteim bővítésére az éppen aktuális érdeklődésem fókuszában lévő tárgyról.
Erős véleményem van arról, miért buktunk el az intézményes oktatásban, ami személyes tapasztalatból és meggyőződésből fakad.
Volt egy meghatározó élményem, amikor kristálytisztán láttam, hogy az iskolapad, a tanár a pulpituson, és az előre meghatározott tananyag, teljesen figyelmen kívül hagyva a szintem, sebességem és érdeklődésem, engem csak hátráltat és lassít.
Ha megfogok egy jó tankönyvet (a jó tankönyv itt kulcsgondolat, de erről majd később), jegyzetelek, példákat gondolok ki a saját tempómban, a saját igényem szerinti elmélyülésben, akkor sokkal könnyebben asszimilálok bármit. Kiköpött a rendszer. Akkor, 20 évesen nem értettem, ma visszatekintve már tudom.
Azért tanuljunk, mert meg akarunk oldani egy problémát, vagy meg akarunk fejteni egy talányt, ami foglalkoztat minket. Ha nincs célod egy tárgy megtanulásával, akkor az soha nem fog igazán rögzülni.
8 évig tanultam németül az iskolában, intenzíven, heti 3 órában, plusz a különórák. 8 év alatt annyit nem tudtam elérni, hogy ha leül velem egy német, akkor egy kávéházi beszélgetést le tudjak vele folytatni.
Amikor 19 évesen Németországban au pairként dolgoztam, ahol két kisfiút kellett ellátnom, 8 hónap alatt megtanultam németül felsőfokon, a szobámban, esténként úgy, hogy áttanulmányoztam a nyelvtankönyvet és a szótárat.
Miért nem tudtam előtte 8 évig megtanulni németül, majd utána miért tudtam 8 hónap alatt mégis megtanulni? Mert végre lett célom azzal kapcsolatban, hogy miért szeretnék németül tanulni. Nem azért tanultam már németül, mert kötelező volt választani egy idegen nyelvet, hanem azért, hogy boldoguljak egy idegen országban.
Az anyag mellé, amit éppen elsajátítani készülünk, célt kell rendelni. Miért akarom én megtanulni ezt a tárgyat?
Tanuld azt, ami érdekel, ne azt, ami kötelező. 20 éves korom óta nem vizsgákra tanulok, hanem magamnak. Mert kíváncsiságot érzek egy területtel kapcsolatban. Ez olyan, mint amikor éhes vagy.
Vannak területek, amelyekkel kapcsolatban folyamatosan érezzük ezt az éhséget: mindegy, mennyit eszünk, újra éhesek leszünk. Sőt, minél többet eszünk, valójában annál éhesebbek leszünk.
Vedd észre, hogy számodra hol vannak ezek az éhségek, és etesd őket. Etesd a benned dolgozó kiapadhatatlan kíváncsiságot, és azt fogod tapasztalni, hogy minél többet adsz neki, annál éhesebb lesz.
Az ignorancia az, amikor nem vesszük észre, hogy mit nem tudunk. A tanulás lebontja az önfontosságot, mert közben rájössz, mennyi mindent nem tudsz még, mennyi tudás van odakint, ami még rád vár, és mennyire jelentéktelen még, ami a te fejedben van, az emberiség kollektív tudásához képest. Fejleszd ki magadban az éhséget arra, hogy felfedezd a világot, aztán pedig etesd minden nap.
Tudni, hogyan tanuljunk. Nagyon szerencsés vagyok, mert életem korai szakaszában találkoztam egy tanulási módszerrel, ami végtelenül egyszerű, nagyon könnyű elsajátítani, és elképesztően hatékonyan működik.
Miért nem szeret rengeteg ember tanulni? Mert soha senki nem tanította meg neki, hogyan kell tanulni. Ahhoz, hogy kitartó, lelkes és öntanító diák maradj, rendelkezned kell egy módszertannal, ami által könnyedén asszimilálod az információt.
Egy jó módszertan és kiváló tananyagok – erre van szükséged valójában.
Gyakorlatot igénylő tárgyakat olyan embertől kell tanulni, akinek van gyakorlata és tapasztalata. Akkor tud egy tanító a legjobban elmagyarázni valamit, ha ismeri egy szakma elméletét, de ezeket a jelenségeket a gyakorlatban is meg tudta figyelni, így példákkal tudja szemléltetni.
Ha marketinget akarsz tanulni, tanulj olyantól, aki épített már fel sikeres marketingrendszereket. Ha vállalkozást akarsz tanulni, keress egy olyan tanárt, aki felépített már 3-5 vállalkozást életében.
Minél tapasztaltabb egy tanár, annál stabilabb alapokon áll a tudása. Keress olyan tanárokat, akik egyben a mentoraid is tudnak lenni, azaz nemcsak tanítanak, de elérték azt, amit éppen te is el szeretnél érni. Teljesen más szintű tudásátadás lehetséges ugyanis, amikor egy tanár saját tapasztalatból és meggyőződésből nem csupán tanít, de egyben inspirál is.
A tanuláshoz kihagyható tényező egy tanító fizikai jelenléte, de kihagyhatatlan tényező a tananyag – legyen az egy kurzus, egy könyv, egy előadás vagy egy tankönyv.
Sajnos nagyon kevés igazán jó tankönyv vagy tanfolyam létezik. Ezt egy olyan ember mondja, aki több száz tanfolyamot végzett el, és ő maga legalább már 80-90 kurzust és előadást fejlesztett ki.
A tudásátadás egy külön készség. Ahogy oktatókat kellett képeznem, láttam, hogy nem mindenki rendelkezik eredendően ezzel a képességgel.
Mitől lesz egy tananyag jó, azon felül, hogy az oktató hiteles?
A tananyag strukturáltsága, hogy képes kontextusba helyezni az információt, köti azt a már meglévő alapokhoz, és megmutatja, hogy a nagy egészbe hogyan illik bele.
Az anyag nem túl száraz, nem túl elméleti, egyensúlyban vannak benne az elmélet és a szemléltető példák, ábrák, amelyek segítik a megértést.
Az adatok fontossági sorrendjét hangsúlyozza, súlyozza, egymáshoz képes hierarchiába tudja rendezni az információkat.
Elegendő háttér-információt ad, de nem annyira sokat, hogy a távolról való indulás kedvét szegje a lelkes diáknak. A tudást képes úgy adagolni, felépíteni, hogy csak amikor biztos benne, hogy felfogtál egy szintet, utána építi rá a következőt.
Nagy figyelmet szentel az alapfogalmak pontos definiálásának.
És annak, hogy aktivitásra ösztönözze a tanulót gyakorlatokkal, feladatokkal. Meggyőződik róla, hogy a diák az adatokat nemcsak visszaismételni képes, de gondolkodni is tud velük.
Amit megfigyeltem, hogy sok esetben a tanár információmasszaként adja át az adatokat, képtelen strukturálni, kontextusba helyezni, egymáshoz képest súlyozni őket. Nem tisztázza a kulcsfogalmakat, vagy ő maga nem rendelkezik elég mély megértéssel a témában, és ezért átadni sem képes az információt, illetve képtelen rávenni a diákjait, hogy gondolkozzanak.
Egy jó tankönyvből képes vagy önállóan tanulni.
Ha nem voltál képes elsajátítani egy tárgyat, nem veled volt a baj. A tanárod nem tudta az információt befogadható struktúrába rendezni. Keress egy másik tananyagot.
Miért van szükséged mind a háromra a teljes eredményhez?
Az oktató fő célja az ismeretek átadása és megtanítása a diákoknak vagy tanulóknak. Az oktató szakértő a saját területén, és elsősorban az alapoktól kezdve, fokozatosan halad az ismeretek bővítése felé.
Az oktatók általában strukturált, jól felépített tananyagot adnak át. Az oktatás fő célja az elmélet, az alapok és az összefüggések átadása. Ha az oktató jól végzi a dolgát, a tanulók képesek lesznek gondolkodni az információval, és alkalmazni azt.
A coach célja nemcsak a tudás átadása, hanem az egyéni fejlődés és teljesítmény fokozása. A coaching egy partnerségi kapcsolat, amelyben a coach támogatja a kliensét, hogy az kreatív folyamatokon és inspiráló cselekvéseken keresztül felismerje és elérje a személyes, illetve szakmai potenciálját. A coaching személyre szabott, a fókusz főként az egyén fejlődésén van.
A mentor tapasztalt és sikeres a saját területén, rendelkezik olyan tudással, tapasztalattal és eredményekkel, amelyek inspirációt nyújtanak a mentorált számára. A mentor nemcsak a tudását és tapasztalatait osztja meg, hanem példaként is szolgál a mentorált számára, mivel már sikerrel járt azon az úton, amit a mentorált is bejárni kíván. Így a mentor tudást, tapasztalatot és iránymutatást nyújt, hogy segítse a mentoráltat a céljai elérésében.
Az oktató fogja átadni a szükséges ismereteket és alapokat, eléri a tisztánlátást, hogy tudj gondolkodni a tárggyal, és képes legyél alkalmazni, amit megtanultál.
A coach az, aki eléri nálad, hogy fegyelmezetten és motiváltan haladj a céljaid felé. Számonkér, kezeli az elakadásaidat. Szó szerint ő az edződ.
A mentor tudása nagyon értékes, mert ő már volt abban a helyzetben, amiben te. Gyakorlatias megközelítéssel tud választ adni a kérdéseidre, mert pontosan érti, hogy min mész keresztül, inspirál téged.
Minden mindennel összefügg – elfáradt spirituális klisé, mégis mélyen érezzük, hogy igaz. Azzal, hogy elkezdtük a tananyagokat kategóriákba tenni, majd így oktatni, ellentmondunk ennek az alapvető törvénynek.
Soha nem fogjuk az orvostudományt megfejteni, amíg az emberi lélek működését nem fejtettük meg. A tárgyak között átjárásnak kell lennie. Óriási kapuknak. Folyamatosan szélesíteni és mélyíteni is kell a tudásunkat. A területekhez kapcsolódó perifériás tárgyakat is felkutatni, hiszen a megoldások lehet, hogy éppen ott vannak elásva.
A tudást tantárgyakban, valamint oklevelek és diplomák számában, illetve osztályzatokban mértük eddig, ami egy félrevezető kategóriarendszer, és alapjaiban lehetetlenítette el azt, hogy értsük, mi a logikus módja annak, hogy egyre sikeresebbek legyünk.
Skilleket, azaz készségeket kell építenünk. Én a skill alatt egész egyszerűen a tudásnak azt a mélységét értem, amikor képes vagy az alkalmazásra, és eredményeket tudsz felmutatni azon a bizonyos területen. Nagyszerű tortákat tudsz sütni, nemcsak tortarecepteket idézel fejből.
A skillkészletünket egész életünkben építjük, új dolgokat tanulunk, illetve meglévő skilljeinket mélyítjük. Az egymásra halmozott skillek mindenkinél egyedi mintázatot alkotnak. Vannak alapvető, örökzöld skillek, amiket el kell sajátítani korunkban, melyek teljesen mások, mint 20 évvel ezelőtt. Ilyen alapvető skill lett például az angol nyelv vagy az internet tudatos használata. Ezek nélkül már nem igazán lehet nagy sebességgel előrehaladni manapság.
Vedd leltárba az eddig megszerzett skilljeidet, és dolgozd ki, hogy az előrejutáshoz milyen új készségeket kell felépíteni. A tudásodra tekints úgy, mint készségek összefüggő rendszerére, hálózatra; legyen köztük átjárás, illetve ahhoz, hogy szélesítsd a perspektívát, olyan skilleket szükséges elsajátítanod, amelyek távol állnak az eredeti csapástól.
Mi a különbség a tanulás és a kutatás között?
Aki kutat, az kérdésekre keresi a választ. Hajlandó egy problémát rengeteg nézőpontból megvizsgálni; a legkülönbözőbb forrásokból informálódik; ragaszkodik az alkalmazhatósághoz; meghallgatja az ellentábort is; jegyzeteket készít, saját gondolatokat és következtetéseket fűz a témához.
Ahhoz, hogy tanuló helyett kutató legyél, kell, hogy legyen irányod, jövőképed a szakmai utaddal kapcsolatban. Ha látod, merre tartasz, akkor lesznek kérdéseid, és ez egy folyamatos kíváncsiságot épít benned, ami további motivációt ad a tanulásra.
Amikor tanulsz, azokra a gondolatokra fogod a leginkább felkapni a fejed, amelyeket kapcsolni tudsz a téged foglalkoztató kérdéskörökhöz.
Mert mindenki a saját szűrőjén át, a saját egyedi kíváncsiságterületein át vizsgálja meg az adott tananyagot. Ha nincsenek kérdéseid, akkor a tanulás nem más, mint valamiféle információhalmazon verekedni át magad.
Ha az ember kutat, nemcsak az információ felvételére törekszik, hanem arra is, hogy kritikusan gondolkodjon rajta, összekapcsolja más tudással, összefüggéseket felfedezzen fel, és közben gyakran új információt vagy tudást is létrehoz.
A kutatás a tanulás aktív formája.
Az internet decentralizálta az információt. Minden információ elérhető, de ez nem jelenti azt, hogy minden információ, ami elérhető, igaz.
Az alkalmazhatóság az egyik szűrő. Bármilyen adat vagy elmélet egyetlen próbája, hogy kiállja-e az alkalmazhatóság próbáját.
Be kell látnunk, hogy nem minden igaz, ami egy tanár szájából elhangzik vagy egy tankönyvben olvasható. Ki kell fejlesztenünk a képességet, hogy megkülönböztessük az igaz információt a féligazságtól vagy a téves információtól. Erre rendelkeznünk kell egy keretrendszerrel, ami önmagában megérne egy külön írást.
Az egyik módja, hogy megbizonyosodj róla, hogy igaz-e az információ az, ha alkalmazod.
Tanulni, és mellette rendelkezni egy projekttel, amelyben azonnal kipróbálhatod, amit tanultál.
Én világéletemben azért tanultam marketinget, hogy a vállalkozásaimat sikeressé tegyem. Ergo elmentem egy tanfolyamra, hazamentem, és nagy lelkesen be is építettem, amit tanultam. Aztán elmentem egy másik tanfolyamra, és másnap azt is beépítettem, és ezt ismételem a mai napig.
Nyolc online vállalkozásom volt eddig, ezek legalább fele említésre sem méltó, kudarc – az egyik nézőpontból. A másik nézőpontból meg az én laboratóriumom, amin keresztül kísérleteztem. Zátonyra futott? Igen, sok minden. De ez is a tanulási folyamat része volt. Azért tudtam igazán megérteni a marketinget, mert mindent, amit tanultam, kisebb-nagyobb sikerrel igyekeztem ki is próbálni. Mindig legyen egy projekted, amin dolgozol, miközben az adott tárgyat tanulod.
Az információs társadalomban az olvasás az evésnek, az írás viszont az emésztésnek felel meg.
Mi történne veled, ha mindig csak ennél, ennél, de soha nem emésztenél? Pontosan ezt csináljuk most: input, input, input, input, input. Aztán gyomorrontás.
Írhatsz magadnak, de vezethetsz egy blogot, publikálhatsz szaklapokban vagy a közösségi médián, sőt, könyveket és előadásokat is írhatsz.
Több mint 10 éve írok posztokat, cikkeket, scripteket, előadásokat, tanfolyamokat. Az írás rengeteget adott nekem. Hogy akár spontán körülmények között is összeszedetten tudom kifejezni a gondolataimat. Hogy egyre kevésbé kell felkészülnöm kommunikációs szituációkra.
Az írás abban segített, hogy ne csak fogyasszak, de emésszek és asszimiláljak is.
Visszaolvastam egy 5 évvel ezelőtti blogbejegyzésemet. A tűz, a dinamizmus megvolt már akkor is, de a kifejezőképességem és az összeszedettségem nem.
Ezt a képességet az írás rendszeres gyakorlása adja meg. Az írás rendet és letisztultságot hoz a gondolataidba.
Ha rendszeresen publikálsz a saját területeden, az javítja a kifejezőképességedet.
Egyszer egy Russel Branson–könyvben olvastam: ha egy szakember egy ponton nem kezdi el megosztani a tudását, megreked a fejlődésben. Elsőre annyira erős kijelentésnek tartottam, hogy élből elvetettem.
De valahogy szöget ütött a fejemben ez a gondolat. Miért mondja ezt? Minél többet gondolkodtam rajta, annál jobban értettem, hogy igaza van. Amikor át kell adnod az eddig felhalmozott tudásodat – már amennyiben tényleg felelősséget is vállalsz azért, hogy az megérkezzen a másik oldalon –, rendszerezni kell azt. Le kell ülnöd, ki kell dolgoznod keretrendszereket, utána kell nézned néhány történelmi háttérnek, elméletnek, kutatásnak.
Csoportosítanod kell, ami a fejedben van, logikus lépéssorrá kell alakítanod azt, amit te már sokszor zsigeri szinten teszel.
Az elméleteket kell keresned, amelyek alátámasztanak és megmagyaráznak általad megfigyelt jelenségeket, illetve az elméletek elmagyarázásához példákat kell keresned, melyek téziseket igazolnak vissza.
Ahogy keresztülmész ezen a folyamaton, akarva-akaratlanul is mélyül a saját tudásod. Észreveszed a vakfoltjaidat, „aha!”-élményeid lesznek, és javul a képességed arra, hogy a komplexitásba egyszerűséget vigyél.
Ha tanítottad már a szaktudásodat, akkor pontosan érted, miről beszélek. Ha pedig még soha nem tanítottad, teremts erre egy platformot.
Az internet összekapcsolt minket. És ha elkezdesz a tanulás és a tanítás legnagyobb vívmányaként tekinteni rá, teljesen új távlatok nyílnak meg előtted. Bármit, de szinte bármit meg tudsz tanulni az internetről.
Tartalomfogyasztóból tartalomgyártóvá léphetsz elő azáltal, hogy elkezded megosztani a saját gondolataidat, a saját szakterületedről, a saját perspektívádból. Ha fel mered vállalni az egyedi szemléletmódot, ha nem vagy hajlandó a mainstream gondolkodást képviselni, tágítod azok szemléletmódját, akik tőled olvasnak. Inspirálod őket.
Borzasztó ütemben fejlődik a világ, talán már túlságosan gyorsan is. Véleményem szerint ez egy okra vezethető vissza. Az információáramlás felgyorsult. Rendkívüli sebességgel cserél gazdát ma már az információ, és bárkihez eljut, nem patinás könyvtárakról vagy pulpitusokról szól, néhány kiválasztott egyén számára.
Ha írsz, oktatsz, információt közölsz, azzal hozzájárulsz az emberiség kollektív tudáskönyvtárához, és ahhoz, hogy az emberek a tudás és a tudatosság által felemelkedjenek.
Mióta megjelent az internet az életünkben, a lexikális tudás elvesztette az értékét. Emlékszem, papám iskolaigazgatóként mindig tesztelt az évszámokon, illetve az ország egész vasút- és buszmenetrendje a fejében volt. Papa okos ember volt, ezt mindenki elismerte akkor. Ma viszont ezzel tudással életképtelen embernek számítana.
Gondolkodni kell megtanulni, nem információt tárolni. Kérdezni kell megtanulni, és információt kiértékelni.
Egy új skill jelent meg napjainkban. Hogyan tudok olyan parancsokat alkotni, amelyek arra késztetik a mesterséges intelligenciát, hogy maximálisan lássa el a feladatot, amit neki adtam.
Az ember egyre jobban felemelkedik, és kiszabadul az együgyű gondolkodás és a munka korlátai közül, és egyre nagyobb szükség lesz a kreativitására, a gondolkodási és kiértékelési képességére.
Keretrendszereket kell alkotni, amelyek segítenek plasztikussá, követhetővé tenni vagy kiértékelni az információt. Az intelligencia magas fokáról árulkodik a mintázatok megfigyelésének képessége, és azok keretrendszerre történő lefordítása.
Ha oktatsz, akkor muszáj egy ponton mindent egy lépéssorra redukálni. Mi miután jön, logikusan, mert csak így tudod megvalósítható formában átadni az embereknek.
Keretrendszereket tanulhatsz, és alkothatsz is magadnak. A keretrendszer az információ gyakorlatba ültetésének lépéssorát vagy logikai összefüggéseit mutatja meg. Minden esetben működik, letesztelt, és csak egy gyakorlott szakember tudja összeállítani, aki sokszor megismételt egy folyamatot, és képes volt a mintázatokat megfigyelni.
Az információ kevésbé értékes, a rendszer viszont valódi értéket képvisel. A jövő nem az információban van, hanem a rendszerben és a módszerben.
Szeretek írni, tudok brandet építeni és imádok vállalkozni. Szeretem az életet picit mélyebben és filozófikusabban vizsgálni. Lételemem a tanulás és a kreativitás. Szenvedélyem másokat felemelni, megosztani a tudásom, a gondolataimat, hozzásegíteni az embereket ahhoz, hogy egy önazonos karrierben kiteljesedjenek, jól kommunikáljanak, és felvállalják a saját értékeiket.
